Az önsajnálat csapdája

Voltál-e már olyan helyzetben, hogy végtelenül sajnáltad magad?

 

Bevallom töredelmesen, nálam időnként felbukkan az a fránya önsajnálat.  Pedig nagyon nem szeretem. Próbálok is nagyon gyorsan kijönni ebből az érzésvilágból. Hol gyorsan sikerül, hol kevésbé.

Hogy alkalmanként mindnyájan beleesünk az önsajnálat csapdájába?  Hát persze.

Úgy vagyunk megalkotva, hogy első gondolati hullámként a bűnbak keresés, a felelősséghárítás viharzik át rajtunk. Miután lehiggadtunk, végig tudjuk gondolni, hogy tulajdonképpen mi is történt. És ebben a pillanatban meg is kell hoznunk a döntést, hogy nem válunk áldozattá.

Teljesen természetes dolog, ha hébe-hóba áldozatnak érezzük magunkat, ám ha tartósan megrekedünk ebben az állapotban, akkor sosem érhetjük el a céljainkat.

Leginkább akkor csap le ránk, amikor nem vagyunk felkészülve egy váratlan, előre nem látható eseményre, amelyre nincs hatalmunk.  Ha nem tudunk megbirkózni egy nehéz problémával, jön az egyszemélyes színházunk: miért pont énvelem történik ilyesmi ?  És csak a rosszat látjuk mindenben. 

Ez nagyon veszélyes hozzáállás, mivel megbénítja a tetterőnket, kioltja a lelkesedésünket. Képtelenek vagyunk kiragadni magunkat ebből az érzelmi állapotból.

Az önsajnálat csapdáját nem könnyű elkerülni, nehéz döntés ez, de meg kell hoznunk. Mert ebből az érzésvilágból fog kisarjadni a következő döntésünk. Már pedig ha benn ragadtunk ebben a csapdában, akkor mondanom sem kell, hogy milyen döntést fogunk legközelebb hozni. Vagy egyszerűen döntésképtelenné válunk egy jó ideig.

Úgy érezzük nem vagyunk urai a helyzetnek, az eseményeknek, ami további stressz forrása lehet.

Akár munkahelyi életedről, akár magánéletedről van szó, mindig meg kell keresni, észre kell venni azokat az alternatívákat, amik segítenek kijönni ebből az érzésvilágból. A lehető leggyorsabban.

Energiádat a megoldások keresésére irányítsd!

Könnyű lesz?  Nem!

Érdemes a megoldásra fókuszálni?

Mit gondolsz róla?