ilyenek vagyunk
gondolatok, történetek, novellák – rólunk
Szeretettel köszöntelek a megújult blogomon.

Ha először jársz nálam, akkor számodra ezen az oldalon minden újdonság lesz, ha már ismersz és régóta olvasod a blogomat, akkor minden bizonnyal kissé meg fogsz lepődni.

Több, mint egy éve nem írtam a blogomba semmi újat, némileg elhanyagoltam.  Teljesen lefoglalt az eddigi munkám, és bevallom őszintén, már nem találok benne kihívást.

Elfáradtam? Eljárt felettem az idő?

Ki tudja.

 

Az ember életében előbb-utóbb elérkezik a nagy pillanat, ismét döntenie kell. Azonban az sem mindegy, hogy ezt a döntést még fiatal éveiben vagy netán élete utolsó harmadában kell meghoznia.

Amikor kényszer szülte döntésre készül, vagy önmaga életét akarja kiteljesíteni a hátralévő éveiben.

Végül is teljesen mindegy, mert dönteni fiatal korban éppen olyan nehéz, mint idősebb korban.
Egy fiatal döntésképességét vagy döntésképtelenségét sokszor befolyásolja az “ehj, ráérünk még arra”, hisz előttem az egész élet.

De mi van az idősebb generációval?

ÉLETÜNK DEREKÁN, VAGY INKÁBB ALKONYÁN….. DEVALVÁLÓDJUNK VAGY ÍRJUNK EGY ÚJ FEJEZETET AZ ÉLETÜNKBEN?

Amikor elérkezünk abba a korba, amikor már teljesen szabadon rendelkezünk az időnk, az életünk felett, és számos döntés felett rendelkezhetünk. Csak rajtunk múlik, hogy élünk-e azzal a lehetőséggel, hogy kihasználjuk a még rendelkezésünkre álló időt értelmesen, kreatívan, megújulva, vagy belemerülünk az önsajnálat csapdájába.

Én nem akarok devalválódni. Értelmet akarok adni a még nem tudni hány előttem lévő évnek.

A jelenlegi felmérések szerint manapság általában 34 évvel tovább élünk, mint 100 évvel ezelőtt. Ezt az élettartam növekedést a biztosító társaságok tudják a legjobban, és használják ki mindenekelőtt.

Mi is kihasználjuk?

Gondoljuk csak el. Ez a különbség kitesz egy egész második felnőttkort, amennyivel hosszabb lett az. Viszont ami nagyon fontos, hogy kultúránk még nem barátkozott meg azzal, hogy ez valójában mit is jelent.

Még mindig abban a régi paradigmában élünk, miszerint a kor boltíves formát vesz fel.

Életgörbénk a szemléletünk függvényében:

megszületünk, életünk közepén vagyunk a csúcson, és szép lassan hanyatlunk az elhülyülés irányába.

Ez a patológia szerinti életkor. Ám a filozófusok, orvosok, tudósok kezdik újszerűen látni, és egyben cáfolni is a régi paradigmát.

Arra jönnek rá, hogy valójában van az életünknek egy olyan fejlődési szakasza, amelynek megvan a maga jelentősége. Az a kérdés merül fel bennük, és bennünk is fel kellene, hogy merüljön – hogy hogyan használjuk ki ezt az időszakot:

HOGYAN ÉLJÜK MEG SIKERESEN?

Belevágjunk valami újba, másba?

Kezdjük el élni azt az életet, amit talán mindig is szerettünk volna, de az élet vagy leginkább mi saját magunk – meggátoltuk?

Mi az ideillő új metafora a korosodásra?

Képzeljünk el egy lépcsőt, amit életünk során megmászunk. Lehet, hogy fizikailag már kevésbé bírunk el egy lépcsőmászással, de az emberi szellem…

A lélek lépcsője

A lélek lépcsője

 

 

Az emberi szellem fel tud menni ezen a lépcsőn. Az emberi szellem felfelé emelkedése, amely a bölcsesség, a teljesség és a hitelesség felé vezet bennünket.

EZÉRT A KORT NE PATOLÓGIAI SZEMMEL NÉZZÜK, HANEM POTENCIÁLKÉNT.

Ez a potenciál nemcsak a szerencsés keveseké. Az amerikai kutatásokból az derült ki, hogy az 50 feletti ember egyre jobban érzi magát, kevésbé stresszes, kevésbé ellenséges, kevésbé aggódó. Egyre inkább az azonosságokat vesszük észre, a különbségek helyett. Néhány tanulmány meg egyenesen azt állítja, hogy boldogabbak vagyunk.

És vajon mi a helyzet nálunk, Magyarországon?

Nem tudom. Csak feltételezéseim vannak….

Feltételezem, hogy csak kevés 50 feletti ember érzi ezt…. bevallom én sem ezt éreztem. Tele voltam félelmekkel, kételyekkel, bizonytalansággal.

De most, hogy életem harmadik felvonását élem, azt veszem észre, hogy soha nem voltam ennyire kiegyensúlyozott, félelemmentes. Erőteljes érzések. Amikor már az életünk derekán járunk, tudunk kívülről tekinteni önmagunkra, minden félelmünk elmúlik.

Észrevesszük, hogy még mindig ugyanazok vagyunk, sőt még inkább “önazonosak” vagyunk.

Picasso mondta egyszer: „Sok időbe telik megfiatalodni.”

De tényleg nem akarok romantikázni az öregedésről……Nyilvánvaló, hogy semmi garancia nincs arra, hogy életünk második fele gyümölcsöző és növekedéssel teljes legyen.

Néhányak számára ez szerencse kérdése. Nyilvánvaló, hogy néhányak számára ez genetikus. Valójában egyharmad arányban genetikus. És ezzel kapcsolatban semmit sem tehetünk. Azonban ebből következik, hogy 2/3-arányban befolyásolhatjuk, hogy mennyire érezzük jól magunkat ebben a felvonásban.

MIT TEHETÜNK ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY EZEKET AZ ÉVEKET TÉNYLEG SIKERESSÉ TEHESSÜK, ÉS ARRA HASZNÁLJUK, HOGY VALAMI KIUGRÓT VIGYÜNK VÉGBE.
Visszatérve a lépcsőhöz….

ez nagyon fura lehet az idősebbek számára, azt a tényt véve alapul, hogy bizony a lépcsőzés fizikailag nagyon sok idősebb embert állít kihívás elé… magamat is beleértve ….

Mint tudjuk, az egész világra kihat egy bizonyos univerzális törvény: az entrópia, a termodinamika 2. főtétele. Az entrópia azt jelenti, hogy a világon minden, de minden hanyatló állapotban van, hanyatlik, a rendezett rendezetlenné válik… ebbe a témába most nem megyek bele, hisz nem értek hozzá.

Azonban a kutatók többsége is egyetért abban, hogy egy kivétel van, nevezetesen: az evolúció, az emberi szellem, amely képes továbbra is felfelé fejlődni….. nos ez az a bizonyos lépcső, ami elvezet bennünket a kiteljesedés felé, a hitelességhez, a bölcsességhez.

Nos, mi mindannyian rendelkezünk szellemmel születésünknél fogva, néha azonban teljesen maguk alá temetik ezt a szellemet az élet kihívásai, az erőszak, a visszaélések, csalódások, elhanyagolások… és még hosszan lehetne sorolni. Lehet, hogy még mindig szenvedünk ilyenfajta pszichés fájdalom, seb miatt. Lehet, hogy azt látjuk, hogy sok kapcsolatunk nem lett lezárva. Úgy érezzük, hogy számos dologban nem ezt akartuk, nem így akartunk élni. Így aztán valahol a tudatalattinkban, a lelkünk mélyén azt érezzük, hogy még feladatunk van.

LEHET, HOGY A HARMADIK FELVONÁS FELADATA AZ, HOGY BEFEJEZZÜK ÖNMAGUNKAT?

Én is, mint ahogy szerintem a többség is átélte már, mikor közeledett élete második –harmadik felvonásához, hogy mi az, amit még véghez kell vinnem ebben az időszakban. Mit kell tennem?

Hogyan éljem meg?

De ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjak, tudnom kellett azt is, hogy honnan jövök.

Így hát visszanéztem és tanulmányoztam az életem előző felvonásait, és próbáltam megérteni, hogy ki is voltam akkoriban.  Aki tényleg akkor voltam és nem az, hogy mit gondoltam magamról, amit mások mondtak rólam, hogy ki vagyok, vagy akit ekként kezeltek. Idővel felfedeztem, hogy ez a folyamat, amin keresztülmentem, a pszichológusok elnevezése szerint: „az életösszegzés”.

EZ AZ ÉLETÖSSZEGZÉS KÉPES ÚJ JELENTŐSÉGET, TISZTÁNLÁTÁST ÉS EGÉSZEN MÁS ÉRTELMET ADNI AZ EMBER ÉLETÉNEK.

Mindenki felfedezheti, mint ahogy én is tettem, hogy van egy csomó dolog, ami miatt magunkat hibáztatjuk. Sok olyan dolognak, amit akkor magunkról gondoltunk, és valójában semmi, de semmi köze nem volt hozzánk.

Legtöbb esetben nem is a mi hibánk volt.

Ennek tükrében képesek vagyunk visszamenni az időben és képesek vagyunk felszabadítani magunkat a múltunk alól. Dolgozhatunk azon, hogy megváltoztathassuk a múlttal való kapcsolatunkat.

Lehet, hogy ez a jelen felvonásunk központi célja?

Az derül ki a kognitív kísérletekből, hogy amennyiben képesek vagyunk ezt megtenni, az neurológiai szinten is megnyilvánul. Idegi kapcsolódások jönnek létre az agyban.

Tudjuk, ha az idők során negatívan reagálunk a múlt egyes eseményeire és szereplőire, az idegpályákban ez rögzül a vegyi és elektromos jeleknek köszönhetően, amik áthaladnak az agyon. Az évek során ezek a rögzült idegpályák lesznek a „normális” érzetünk, még akkor is, ha ez nekünk rossz, hiszen stresszt, szorongást, aggódást….. eredményeznek.

Ez magyarázza azt is, hogy sokan miért szeretnek ebben a létállapotban maradni…. ebben a szenvedő állapotban érzik jól magukat.

Ha azonban vissza tudunk tekinteni, új szemszögből nézve a kapcsolatunkat a múlt eseményeivel és szereplőivel, az idegpályák megváltozhatnak! És amennyiben fenn tudjuk tartani a múltunkkal kapcsolatos pozitívabb érzéseinket, akkor az válik új normává. Olyan ez, mint amikor a termosztátot átállítjuk.

FONTOS, HOGY TUDATÁBAN LEGYÜNK!

Nem maguk a tapasztalatok azok, amiktől bölcsek leszünk, hanem a megtapasztalt eseményeken való elmélkedéstől leszünk bölcsek — és ezek segítenek egésszé válni, ezek hozzák meg a bölcsességet és önazonosságot. Segít, hogy azzá váljunk, akik lehettünk volna!

Még nem késő…. sohasem késő elkezdeni, belevágni valami új, számunkra kedvező, bennünket kiteljesítő dologba…. legyen bármi is az.

Ebben a bizonyos korban…..életünk második felében, vagy az utolsó harmadában.

(Ihletet adó forrás: Jane Fonda)

Nos, e némileg hosszúra sikerült felvezetés után, bizonyára rájöttél, hogy merőben eltérő dolgot fogok véghezvinni.

Az életemet már nem csak hosszában, de keresztben is szeretném megélni, ezért az eddigi tevékenységemet abbahagyom, ezután már csak az írásnak fogom szentelni az időmet.

Miért is?

Mert fontos nekem, hogy a bennem feszülő kimondatlan dolgok, események, gondolatok teret kapjanak, hogy írásaimmal, novelláimmal és a készülő regényemmel élményt is tudjak nyújtani az olvasóimnak, természetesen nem pályázva írói babérokra vagy irodalmi Nobel-díjra.

Azonban hű leszek önmagamhoz, a provokatív blog továbbra is élni fog, úgysem tudok szó nélkül elmenni bizonyos történések, emberi hülyeségek mellett. A régi blogból csak néhány bejegyzést tettem vissza, a többi majd jön magától ezután is ….szépen sorban, ahogy az élet írja.

A novellákat, történeteket folyamatosan fogom közzétenni, remélem neked is kedvedre lesznek.