Segítőkész vagy? Jól esik, ha segítenek neked?

Az elmúlt időszakban rengeteg segítséget kaptam. Akár kértem, akár nem. Végtelenül hálás vagyok érte.

 

Add a kezed, segítek!
Add a kezed, segítek!

A legutóbbi történetem előzménye:

saját magam kezelem a weboldalaimat. Szerkesztem, dizájnolom… egyebek. Nem azért, mert nem volna lehetőségem felkérni egy weboldal készítőt, hanem egyszerűen azért, mert élvezem, hogy újat tanulhatok, ami szöges ellentétben áll a jelenlegi tevékenységemmel.

Ezért annak rendje módja szerint régebben megvettem egy online tanfolyamot, amin keresztül elsajátíthatom e számomra nehéz, de kihívásokkal teli tudást. A weboldal összeállításához beleástam magam a css, a php szerkesztés tanulásába, több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel….. Az online tanfolyamon lépésről-lépésre egy videóban nagyon profi módon megmutatták, hogyan kell mindezt csinálni. Legalábbis az alapfogalmakat, alapdolgokat, amivel már egy wp sablonnal elboldogulok. Persze azt is tudom, hogy ezt egy tanfolyamon nem lehet megtanulni, a profik ezt több évig tanulják az egyetemen/főiskolán.

De amire nekem szükségem volt, azt megtanultam… majdnem 🙂

De elmeroggyant tudásom tiszavirág életű volt…. mindig mindent elfelejtettem a következő alkalomra 🙂

Megfutamodtam. Tudom, hogy nagy divat mostanság szajkózni a ” soha ne add fel” című szlogent, de mégis jobbnak láttam, ha egy már elkészített sablonnal bütykölgetem az oldalaimat. (Remélem ezt a honlapkészítők most nem olvassák) Időt és energiát takarítok meg saját magamnak és a tevékenységemnek.

Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy az előre elkészített sablonnal már nincs gondom, és nagyon profi vagyok. Egy frászt….. Sokszor beleesem a hozzá nem értésem gödrébe. De mindezek ellenére, ha fáradt vagyok még mindig felüdít, ha újat tanulhatok ebben a témakörben is, ami oly távol áll tőlem és számomra igazi kihívás.

A minap azt kérdezte tőlem a fész, hogy írjam le, mit gondolok.

Nem, nem gondoltam. Éreztem. Pánikot, kétségbeesést. Ezt egy hirtelen felindulásból meg is osztottam a közösségi oldalon. A megnyilvánulásom költői volt, mint sem kérés, nem vártam semmit. Már megint a weboldalam és butaságom története volt…

Aztán rögtön jött a segítség, több helyről is. Nyilvánosan a bejegyzésre reagálva és privát megkeresés útján is. Bevallom töredelmesen, hogy nagyon jól esett. Teljesen elérzékenyültem, meghatódtam. Nem először fordult elő ez velem, hogy kérés nélkül is segítséget kaptam. Nem is akármilyent.

Erről a hozzáállásról, a nem mindennapi segítségnyújtásról régebben és bővebben már írtam ebben a bejegyzésben a magam sajátos stílusában.

Gondolkodóba estem.

Vajon mi készteti az ismerősöket, ismeretleneket arra, hogy rögtön segítséget nyújtsanak?

Honnan táplálkozik bennünk ez a késztetés? Mi a gyökere? Egy velünk született ősi ösztön? A személyiségünkből fakad? Én szentül meg vagyok győződve arról, hogy minden tettünk, minden érzésünk, minden gondolatunk magán viseli a személyiségünk jegyeit.

Érzelmekkel dolgozunk.

Ezek az érzelmek mire irányulnak?

Ezek az érzelmek erkölcsi, morális érzelmek?

Az altruizmus? Azaz az önzetlen viselkedés? A jótékony, emberszerető tett, amely helyzeti kontingencián alapul, amelyek spontán, reflexesen, impulzív módon történnek?

Vagy az a személyiség típus, akit a másik jóléte, jó érzése motiválja, és az emberbaráti szeretet (a filantrópia), amely nem vár viszonzást?

 

A bizonyosság kedvéért körbejártam a témát, a különféle kutatásokat is beleértve.

A kutatások alapján alábbi jellemvonások jellemzik segítőkész embereket: ( a teljesség igénye nélkül)

A jóindulat:

alapvetően hozott személyiségi vonás. A képzések erősíthetik, de elnyomhatják, torzíthatják is. A jóindulatnak alapvető elemei a meleg törődés, barátságosság a másikkal, annak elfogadása, nyitottság és ráhangolódás a másik valós érzelmeire (empátia), annak érzékelése, hogy másiknak mire van szüksége. Szintén fontos a segítő hiteles jelenléte, érdeklődése, megnyilatkozása.

Jellem és kultúra:

az adott kor uralkodó értékrendszereit, viselkedési követelményeit képviseli, megjeleníti. Az egyén képességeinek, a kultúra elvárásainak, jegyeinek ötvözete a jellem, amely e kettő interakciójából jött létre. Bizonyos helyzetekben más- más kulturális elvárások jelennek meg, így a különböző kulturáltsággal rendelkező egyének másképpen hatékonyak a segítségnyújtásban.

Érzelmi kompetencia:

önismeret, belső történések megértése, tudatosulása, érzelmeinek, indulatainak uralása, mások befolyásolásának képessége, a segítségnyújtás indítékainak tiszta érzékelése, ill. tudatos kezelése. Érzelmi intelligencia fontos eleme még az optimizmus, a kompetenciaérzet.

Igen, létezik valódi altruizmus.  Amikor a másik iránti aggodalom motiválja az embereket arra, hogy segítsenek, még akkor is, ha ezért nem várhatnak jutalmat.

A végére pedig egy tantörténet:

Tedd félre a személyes érzéseidet, ne gátoljanak a segítésben az esetleg rád nézve hátrányos következmények, tedd, amit a “szív bölcsessége” diktál, tégy úgy, ahogy a lelkiismereted biztat, önzetlenül állj a másik szolgálatára!