Nem leszek népszerű

Nem leszek népszerű

community-154715_640Tudom, hogy ezzel a bejegyzésemmel most nem leszek népszerű.

Nem is ez a célom.

 

Régóta idegesít valami.  Idegesít a facebook. Idegesítenek a posztok  Ja, hogy akkor ne olvassam? Ne lássam? Görgessek gyorsan lefelé?

 

Figyelem az emberi megnyilvánulásokat a facebookon.  Nagyon jól körülhatárolható, hogy valójában milyen személyiségjegyekkel és viselkedéskultúrával rendelkeznek.

 

  • Vannak a cukiságokat ömlesztve megosztó facebook társak.  Ezzel nem is lenne gond, ha mindez mértékkel történne.
  • Vannak a bejegyzéshez abszolút hozzá nem szólók.
  • Vannak a bejegyzéshez abszolút hozzá nem szólók, de egy lájkot még megeresztenek.
  • Vannak akik, csak a czup-czup puszik nagymesterei.  Ez is rendben van. Ők ilyenek. Így fejezik ki a szeretetüket és egyetértésüket.
  • Vannak a virágokkal üzenő tünemény emberkék. Már túl sokan. Ők is a szeretetüket fejezik ki felénk. Gyors lájk, továbbgörgetés. A lényeg a tényleges emberi odafigyelés elveszik.
  • Aztán még ott vannak a hatalmas egóval rendelkező, magamutogató  és okos tanácsokat adó emberek és ezeknek rajongó hada.  (hahaha)

Sokszor olyan hülyeségeket állítanak, hogy magamba roskadok…. tényleg komolyan gondolják ezeket a frázisokat? És tényleg vannak, akik ezt elhiszik? Vannak.

 

  • Vannak a qva nagy okosságokat osztogató önmagukat kinevező life coachok….. mentsen meg tőlük az isten, mivel nem is tudják az őket olvasók, és a bőszen lájkolók, hogy milyen kárt tudnak okozni a személyiségükben…. pláne, ha még meg is van tépázva…. ők azok a tipikus hozzászólók: ” jajj, de jókor jött,pont így érzek én is” és megy a seggnyalás (bocs)….. ami tovább rontja az amúgy szerencsétlen sorsú emberek mentális állapotát. Nem baj a posztoló egóját mindez kielégíti.
  • Aztán vannak a parasztvakítók. Csakis gyűlölködő, mindenben hibát kereső posztolók. A borzasztó az egészben az az, hogy kifejezetten értelmes emberek nyilvánulnak meg így. Pedig nevük és pozíciójuk alapján többre lennének képesek. Akár nemesebb, előremutató célokat is felkarolva.

És persze hozzájuk tartozik a talpnyaló had.  A “Bólogató Jánosok”, vagy őrjöngő frusztráltak, és a gyűlölettől elvakult hozzászólók. Trágáran, vagy cinikusan. Vérmérséklet, intelligencia függvényében.

 

És a gyomorszájba vágó…. ez egy külön kategória, de azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.

  • Nevezetesen: az üzleti céllal jelenlévők.  Bár úgy vélem igen jelentős hányaddal képviseltetik magukat magánszemélyként, annak reményében, hogy az üzleti oldaluk is növekedésnek indul.

 

Nincs ezzel semmi bajom.  Miközben magánszemélyként kapják a lájkot, ami ugye természetesen hatással van az üzleti oldalukra is, mivel mindenki kíváncsi és megnézi. Ha tök jó, amit ajánlanak, akkor az üzleti oldal kapja a lájkot, ami oda vezet, hogy a fész szereti gyakrabban megmutatni az oldalukat. Ergo: piaci ismertségük és potenciáljuk növekedésnek indul.

 

A hasfájásom itt csak azért van, hogy miközben felfut az üzleti oldaluk, a sok szerencsétlen lájkolóról ( akik ily módon hozzásegítették a sikerhez), elfeledkeznek.  A mór megtette kötelességét, a mór le van sz@rva. Pedig annak a mórnak is milyen jól esne, ha netán, véletlenül nem felejtenék el, ….. csak alkalmasint, csak szőnyeg alatt, csak halkan megkapná visszafelé is a lájkot, hogy ő is növekedésnek indulhasson.

De ha egyszer valakinél elindul a szekér, elfelejti, hogy hogyan is volt az a bizonyos első felkapaszkodás a szekérrúdra.

Persze akinek nem inge, ezt most nem veszi magára……

 

És ez a felsorolás, csak kivonata annak, hogy milyenek is vagyunk tulajdonképpen.

Mi volt ezzel a bejegyzéssel a célom?  Hogy gondolkodásra bírjam az embereket.

 

Hogy felnyissam az emberek szemét, hogy a facebook kiváló lehetőség lenne, emberi, józan és értelmes párbeszédre is. 

meeting-1020145_640

Ha vállalkozóként is fenn vagy, akkor érdemes kihasználni a lehetőségeket. De nem a fent felsoroltak alapján.

Tudatosan, másként, emberileg. Személyiséged, habitusod, attitűdöd alapján.

 

Ne engedd, hogy bedaráljon a facebook időnkénti üres, semmitmondó fecsegőáradata.

 

Így a végére engesztelésül:  ha elolvastad a bejegyzésemet, akkor tudom, hogy Te nem tartozol a fent minősítettek közé. Tudom, mert vetted a fáradságot, megnyitottad a linket és tényleg elolvastad a mostani fortyogásomat.

Amit szívből köszönök!

 

 

Időnként megdöbbenek….

Időnként megdöbbenek….

Cant-do

Időnként megdöbbenek, hogy milyen gyorsan repül az idő.

Időnként megdöbbenek, hogy annyit bírok, mint egy fiatal.

Időnként megdöbbenek, hogy mit érzek.

Időnként megdöbbenek, hogy miket gondolok.

Időnként megdöbbenek, hogy nem érzem a koromat.

Időnként megdöbbenek, hogy semmihez sincs kedvem.

Időnként megdöbbenek, hogy félelmetes tudásvágy lakozik bennem.

Időnként megdöbbenek, hogy ki tudja meddig és mi vár rám…..

 

Nos, ha nem is tudjuk, hogy mi vár ránk, akkor nézzük csak mit ajánl Jane Fonda, aki szintén megette már a kenyere javát…. és példaértékűen aktív!

A fiatalabb korosztály valószínű nem is tudja, hogy ő az amerikai filmek híres sztárja volt, és emellett az aerobik kitalálója.

Az amerikai emberek egészségesebb életmódra való áttérítésének szorgalmazója, no meg a dohányzás elleni kampány papnője  volt kb. 40 évvel ezelőtt. 🙂

 

 

 

A marketing és én…

A marketing és én…

image

Ezzel a bejegyzésemmel nem hiszem, hogy népszerű leszek a marketingesek körében.  De nem baj.

Nem tartozom a marketingesek népes családjába, most csak mint potenciális vevőként nyilvánítom ki kissé provokatív nézetemet. De azt hiszem ezzel nem árulok el nagy titkot, hisz a blogom is provokatív blog😜.

Akkor kezdem:

(tovább…)

Mire vágyunk?

Mire vágyunk?

image

Mit is akarunk mi valójában?

Boldog életet, sikeres munkát, sok pénzt, egészséget…… mindenki definiálja magának amit csak szeretne.

De leginkább így sorban mindent:-)

Akire ezek a lenti megállapítások még sohasem voltak időnként jellemzőek, ők ne is olvassák tovább….

* Amikor úgy érzed lelked romokban hever,
* amikor tudod, hogy szakmád értője vagy
* amikor látszólag minden eszköz a kezedben van,
* amikor látod, hogy mások fényévekkel húznak el melletted,
* amikor a vállalkozók minden terhét a válladon cipeled…..
soroljam még?

És aztán kapjuk a sok jó tanácsot, és kezd lassan az idegeinkre menni. Csak akarni kell – csak akarni kell, minden a fejben dől el! – mondják sokan. (Persze most már tudom, hogy tényleg ott dől el, de itt most erre nem térek ki, mivel a téma nagy és külön fejezetet érdemel)

Persze akarom! Még mindig akarom! De minél jobban akarom, annál inkább egyfajta lelki bénultság lesz úrrá rajtam. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem! Nekem sem! Hogyan akarjam, mikor legszívesebben …….

Pedig a megoldás bennünk van. Csak még nem is sejtjük…

És ez nem más, mint a saját erőnk!

Tudod-e, hogy micsoda erő lakozik benned? (tovább…)

Amikor valami fáj…

Amikor valami fáj…

 

Fel mered-e vállalni?

 

 

WMHD

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagy divat a pozitív gondolkodás ige hirdetése, a “legyünk egyfolytában boldogok”  és az “örüljünk mindennek” című műsor.  Ami ellen nincs is semmilyen kifogásom, hisz ez lenne a jó irány.

De mint tudjuk,  és valljuk csak be őszintén, hogy az élet nem ilyen egyszerű, még ha sokan ezt is hirdetik.

E bejegyzésnek az az apropója, hogy kitettem egy nem túl szép képet magamról, amin látszott, hogy nem voltam felhőtlenül boldog. Kaptam is érte…..hideget, meleget is.

 

Viszont  a kérdés elgondolkodtatott ….

 

Tudom, hogy még a legboldogabb embereknek is vannak fájó pillanatai, csak ez a kérdés tabu…. hisz ezzel aláásnák önmaguk hitelességét.

Fel mered-e vállalni önmagadnak azt a részét, amikor a lelked sajog, amikor lelki fájdalmad van és pillanatnyilag nem találsz rá gyógyírt?

Amíg emberekkel vagy munkával vagy elfoglalva, némileg ugyan elfelejtkezhetsz róla, de amint magadra maradsz ismét rád tör a fájdalom. Hiába próbálsz mindenféle ezoterikus és egyéb technikákat, de csak nem sikerül gondolataidat visszaterelni a normál mederbe..

Gondolataidba be-becsúszik a fájó és sajgó érzés…..ami végtelenül fájdalmas és szomorú…

Nem tudod, hogyan hozd vissza a lelki nyugalmadat….

Pedig tudod, az eszeddel felfogod, hogy az idő mindent begyógyít, hogy tompulni fognak a mostani érzések, de valahogy a lelked nem akarja tudomásul venni.

Bármi is okozta a fájdalmadat:  lehet, hogy nem tudtál jól elviselni egy  kudarcot……vagy nem sikerült az üzlet,  nem látod a kiutat, vagy csúnyán elhagytak….. vagy gyerekeidtől kaptál egy számodra fájó mondatot…… teljesen mindegy. Ezernyi dolog lehet, ami miatt a lelki állóképességed térdre kényszerült.

Mi tévő legyél?

Adj magadnak időt. Engedj utat a pillanatnyi fájdalmadnak és el fog hagyni. Ne töpreng rajta, ne kapaszkodj belé görcsösen. Leginkább ne akard megoldani ebben az érzésvilágban, érzelmi állapotban.

 

Úgy vagyunk összerakva, hogy sebeink idővel begyógyulnak.  Jaj, de bölcs voltam 🙂

 

Ha megértjük, hogy a világunk kétpólusú:   nincs olyan, hogy mindig minden sikerül a nap 24 órájában, pozitívan pörgünk állandóan, ráadásul a környezetünk sem hat ránk…. (mese),  akkor sokkal hamarabb tudjuk feldolgozni ezeket a lelki állóképességünk megrogyásával járó fájdalmainkat….

És most, ne csak bort igyak és vizet prédikáljak megosztok egy nem éppen szép képet magamról….. ami nem olyan régen készült… talán három hete….. az akkori lelki állapotomat tükrözi…..

 

Mert én felvállalom…… annak ellenére, hogy mivel is foglalkozom…..

Tegyél te is így , hidd el megkönnyebbülsz……

 

 

 

 

 

 

 

 

Szükség van-e az önfegyelmünkre?

Szükség van-e az önfegyelmünkre?

 

 

A mai bölcseletem ….

 

önfegyelem2

Mikor érzed azt, hogy sikeresen, az akaratodnak megfelelően éled az életed?

Mindig?   Akkor gratulálok!

Mert ez azt jelenti, hogy ura vagy önmagadnak.  Ami nem könnyű feladat, hisz mindnyájunkban állandó csata dúl az érzelem és az értelem között.

A csata kimenetele az önuralomtól függ, mert uralkodni magadon annyit jelent, hogy az eszedre hallgatsz, hogy végigcsinálod amit elkezdtél. Ezt akár kitartásnak is nevezhetnénk….

 

És nem arra a pillanatnyi  érzelmeidre hallgatsz, amely próbál lebeszélni, hogy majd később … még van elég időd.

 

Az a fránya kisördög ott duruzsol állandóan füledbe…. nagyon nehéz neki megálljt parancsolni…

 

önfegyelem

 

A szilárd önuralommal rendelkező személy akkor is az eszére hallgat, ha dúlnak benne az érzelmek.

Pedig, mint tudjuk, hogy mindig az érzelmeink döntenek.  A kérdés csak az, hogy ez mindig a jó irányba visz el bennünket?

 

Az önuralom egy olyan szokás, melyre nem könnyű szert tenni. Pedig az igazán kiemelkedőt alkotó emberek mind rendelkeznek ezzel a szokással.

Az első lépés annak a megértése, hogy érzelmeink legtöbbször az azonnali öröm elérésére ösztönöznek minket.

Mivel tudjuk, hogy minden mindennel egyensúlyban van, ezért van az, hogy legtöbbször a legnagyobb azonnali örömöt és elégedettséget nyújtó dolgok veszélyeztetik leginkább a hosszútávú sikerünket és boldogságunkat.

Nagyon fontos ezért, hogy különbséget tegyünk az azonnali öröm két minőségileg eltérő forrása között.

Az egyik a mély megelégedettség, hogy nap mint nap elvégezzük a teendőinket, és ez értelmet ad az életünknek.

A másik pedig az az igyekezet, hogy munkánk gyümölcsét gyorsan élvezzük, még mielőtt beérett volna.

 

Az első a siker útja, míg a második a kudarcé.

Mi a véleményed erről?

 

Tényleg “kőgazdag” akarsz lenni?

Tényleg “kőgazdag” akarsz lenni?

 

Most egy olyan témát érintek, ami sok pályakezdő, újrakezdő fiatalt, kevésbé fiatalt érint.

 

Nevezetesen, hogy belevágjanak-e  egy vállalkozás elindításába illetve hogyan tegyék mindezt? Sokan és sokféleképpen javasolják, hogy mit kell tenni ebben az esetben. Számos szakértőtől meg  lehet tanulni a vállalkozás fejlesztést, a technikai részeket,  marketing részét, tehát akad bőven mit tenni. Rengeteg információ elérhető már a neten ingyenesen, de vannak nagyon jó fizetős anyagok is.

Tehát ez nem lehet gond, hogy valaki elindítson egy vállalkozást ( most direkt nem térek ki a tőkeigényre).

 

Ami viszont gondolkodóba ejtett, és ami miatt ezt a bejegyzést megírtam a következő:

Napok óta kérdezz -felelek játékot játszom Gattyán Györggyel, akit valószínű nem kell bemutatni senkinek. Magyarország 3. leggazdagabb embere.

 

ggy. fénykép

Gattyán Gyuri tényleg ott ül a laptop előtt és válaszol 🙂

 

Gyuri megadta azt a lehetőséget, hogy bárki  bármit kérdezhet tőle. Természetesen én is feltettem a magam kérdéseit, amire tökéletesen kielégítő válaszokat kaptam, mivel a felvetett  témákról én is így gondolkodom.

 

A mások által feltett kérdések ( most nem beszélve a nagyon triviális és az oda nem illő kérdésekről) többsége azonban arra vonatkozott, hogy miként és mivel lehet a leggyorsabban meggazdagodni….. mondjuk ez eléggé érthető, ha tényleg egy milliárdost faggatunk.

 

De! Sajnos ezekben a kérdésekben már ott lapult a sikertelenség csírája is.

 

Ahogy a kérdésekből felmértem, a kérdezők többsége  fiatal korosztály lehetett és a gyors meggazdagodás titkának reményében tette fel a kérdéseket.

 

Gyuri válaszai azonban nagyon lényeglátóak és mély emberi tartalommal bírtak. Természetesen leszámítva a provokatív kérdésekre adott diplomatikus válaszait.

 

Most idézek egy megszívlelendő tanácsát, ami arra vonatkozott, hogy mit csináljon egy ifjú, ha gazdag akar lenni:

Ebben a gondolatsorban minden, de minden benne van ahhoz, ami egy sikeres élethez és a sikeres vállalkozáshoz szükséges.

Gyuri engedélyével a válaszát most közkinccsé teszem:

 

“Szerintem úgy nehéz választani, hogy “nem számít mit csinálok, csak gazdag és sikeres akarok lenni”.
Mindenben lehet újat és egyedit alkotni.
Elsősorban éld az életed, tanulj, fejleszd magad, a tested, a lelked, a tudatod.
Figyelj a rezdülésekre, az apró jelekre és tudni fogod, hogy neked mit kell csinálnod.
Lehet, hogy nem leszel “Kő gazdag” de lehetsz boldog és elégedett!
Vagy hajthatod a gazdagságot és semminek nem fogsz örülni.
Ha meg van benned minden a sikerhez és dolgozol érte, akkor az leszel, ha kevesebb a kezdeti tehetség, akkor kevésbé leszel anyagilag is sikeres, de attól még szépen és kiegyensúlyozottan fogsz élni.”

 

Idézek  még pár kérdést és választ, mert ezeken a válaszokon elgondolkodva és mélyen megértve már nem is lesz olyan nehéz elindítani a vállalkozást.

 

Azért ezeket válogattam ki, mivel egyrészt azonosulni tudok vele, hisz ez az én filozófiám is, és ezt tanítom az ügyfeleimnek, másrészt ha valaki ezeket a gondolatokat magáévá teszi és alkalmazni tudja, akkor már nem lesz nagyon sok felmerülő kérdése sem 🙂

Íme néhány kérdés és válasz:

Kérdés:

Mit tanácsolnál nekem, ha 24 évesen még nem tudom, hogy milyen irányba haladjak, és már nagyon zavar? Szeretnék saját vállalkozást, de nem tudom, hogy hogyan indulhatnék el?

“Ne akarj semmit görcsösen, mert elmulasztod az élet szépségeit.
Tanulj, próbálkozz, figyeld meg hogyan alakulnak körülötted az események.”

Kérdés:

Mi motivál ? Mi hajt ? Honnan miből táplálkozik újra és újra a lendületed ?

“Alkotni valami újat
Értéket teremteni
Minőséget elérni”

Kérdés:

Pár szóban mik szükségesek egy sikeres tárgyaláshoz / egy tárgyalást mik tesznek sikeressé? 🙂

“hitelesség
magadat add el
tiszta szívvel közelíts “

Kérdés:

Kedves Gyuri! Hiszel-e abban, hogy a bennünk felmerülő gondolatok és érzések alakítják az életünket? Hiszel-e abban, hogyha tudatosan formáljuk ezeket, akkor rá tudunk lépni egy minden tekintetben sikeresebb élet útjára?

“egyértelműen igen,
de ez is egy tudomány, tanulni és fejleszteni kell”

Kérdés:
Rossz döntések következtében 60 éves koron túl, fel lehet-e kelni a padlóról, ha telve van az ember ambícióval, hittel, de pénzzel nem? Mi legyen az első lépés? Mit tanácsolsz?

“keresd meg mi tesz boldoggá és tedd azt
ez nagyon sablonosan hangzik, pedig ez egy egyszerű megoldása az életnek “

Kérdés:
Mit tart egy sikeres személyiség 3 legfontosabb tulajdonságának?

“Hisz önmagában
Nem érdekli a kudarc
Bármikor tud újrakezdeni “

 

Tehát kedves kezdő, újrakezdő fiatal, vagy éppen a padlóról felkelni vágyó idősebb vállalkozó!

Amíg ezekre a kérdésekre adott válaszokat nem tudod kellőképpen értelmezni, magadévá tenni, a kérdésekre nem tudsz kielégítő választ adni, addig ne vágj bele a vállalkozásba, bárki bármit is tanácsol.

Mivel a jól kielemzett válaszaid nélkül eleve kudarcra ítéled magadat.

 

Ha tetszett a téma kérek egy lájkot és egy megosztást is! Köszönöm!

Van élet azon a bizonyos koron túl is…

Van élet azon a bizonyos koron túl is…

Most egy olyan témát feszegetek, ami úgy vélem nagyon sokunkat érint…. korhatár nélkül is.

 

Az ember elérkezik életének, fejlődésének egy olyan szintjére, amikor felteszi magának a kérdést: ott tartok-e az életemben, ahol zsenge éveimben vágytam? Vagy amit el szeretettem volna érni?

Tegyük szívünkre a kezünket és őszintén valljuk be magunknak …… az igazat!   …ami lehet igen vagy nem , nem eléggé, vagy egyáltalán nem így képzeltem el az életemet.

Eltöprengünk, hogy vajon miért nem….

Jó embernek tartjuk magunkat, sokat dolgoztunk már az életünkben. Talán túlságosan is sokat. Elfáradtunk. Belefáradtunk. Nem okolunk másokat….azért, amiért ott tartunk, ahol.

Még azt is tudomásul vesszük, hogy vannak hibáink, gyenge pontjaink. Amin szerettünk volna változtatni, de valahogy mégsem sikerült. Pedig olvastunk önfejlesztő guruk tanításait.  Lehet, hogy épp ez volt a baj?

Honnan van az egyik emberben annyi kitartás, hit, míg a másikban egyáltalán nincs vagy csak halványan pislákol?

Honnan van az egyikünkben az a hihetetlen energia amivel működteti az életét és miért nincs meg a másikunkban? Vagy ha van is, csak gyenge, nagyon változó és hullámzó.

Sokan kérdeztek már ebben a témában…. és adtam rá válaszokat.

Most viszont egy másik megközelítésből szeretnék rávilágítani bizonyos dolgokra, hogy hogyan is működünk olyan különbözően, mi az  amúgy szeretni való és  jóra való emberek.

Egy ismerősömet hozom fel példaként, aki egy megtestesül energiabomba. Nem mindenki képes arra, hogy utánacsinálja azt, amit ő. De hisz ez  így is van jól.

Magamat is az eléggé energikus emberek közé sorolom, de amit ő tesz, az három ember teljesítményét is túlszárnyalja.

A történet.

Személyes ismeretségünk még valamikor 2008 évre datálódik, egy VHK találkozón találkoztunk.  Aztán elsodort az élet, a munka szele minket, de a facebookon ismét találkoztunk. Itt figyelemmel kísértem fáradhatatlan tevékenységét, kreativitását, ami teljesen lenyűgözött és ami előtt kalapot emelek. Teszem mindezt azért, mert bizony én még a felével sem rendelkezem.

Előre kell bocsátanom, hogy nem tudok túl sokat az “aktív” életéről……. De most nem is ezen van a hangsúly.

Hanem ami az “inaktív” éveiben történik folyamatosan, számomra példaértékű.

Íme néhány közülük a teljesség igénye nélkül:  nőknek tart képzéseket a pénz témájában, kreatív dolgokkal foglalkozik: paverpolt tanít, fest, kalligráf írást tanul, kreatív elvonulásokat szervez gyönyörű tengerparti helyekre, aktívan részt vesz a nők különféle rendezvényein …és még hosszan sorolhatnám.

Bizonyságul most a facebookon történt beszélgetésünkből emelek be egy részletet, ami rá oly nagyon jellemző.

Az energiájáról kérdeztem:

” lelkesedés nagyon sok energiát ad

Épp a napokban gondoltam rá, h. vannak valamennyiünkben örök dolgok = amik nem változnak… nálam ilyen, h. ugyanúgy tudok lelkesedni új dolgokért, amikre rátalálok = amik meg akarnak nyilvánulni belőlem/bennem… sokkal rosszabbul lennék, ha nem hagynám őket felszínre törni, kibontakozni…

~ ezzel együtt ez a 7végém nagyon húzós volt, mert egy 3 napos portrérajzolás kurzus idején az 1. nap végeztével elmentem egy 4 órás esti kalligráfia tanfolyamra, másnap délután a Múzeumok Éjszakáján tartottam a kreatív workshopot, vasárnap már “csak” a potrérajzolás kurzus volt…

~ azóta is lassabban létezem, és a lakás egy csatatér, hihi-hi

De ma már újra voltam rajzórán = 3 órányi, és nemrég jöttem meg a kalligráfia klubból = 2 órányi…

~ nagy elevenséget adnak ezek az alkalmak, érzem az életet, az életerőt (még ha el is fáradok, és ha botladozom is közben az Úton :-))

Nagyon színes és gazdag az életem, úgy érzem…”

~ Ida ***

A  kulcsmondat:  ugyanúgy tudok lelkesedni új dolgokért, amikre rátalálok = amik meg akarnak nyilvánulni belőlem/bennem… sokkal rosszabbul lennék, ha nem hagynám őket felszínre törni, kibontakozni..

Persze még mielőtt a földbe döngölnéd magad vagy kifogásokat gyártanál, hogy én ezt nem tudom megtenni, akkor gyorsan megnyugtatlak, hogy a hiba nem a te készülékedben van.

Ez egy sokkal bonyolultabb és összetettebb kérdés, amire legközelebb bővebben kitérek még.

Ezt a bejegyzést leginkább azért írtam, hogy feltedd magadnak a kérdést, hogy jelenleg elégedett vagy-e azzal, amit csinálsz?

Megvannak-e benned azok az érzések, amitől belső megnyugvást kapsz?

Ki tudod-e zárni a külvilág felől érkező negatív hatásokat, amitől időnként dühöngsz, haragszol vagy egyszerűen csak nem érzed magad valami fényesen?

Hidd el, hogy benned is megvannak azok a képességek, amiket ki tudsz aknázni a saját adottságaidnak és érdeklődési körödnek megfelelően, hogy ehhez hasonló tartalmas, energikus életet élj.  Természetesen csak és kizárólag akkor, ha te is akarod!

Azért így a végére elárulom, hogy ki adta az ihletet ehhez a bejegyzéshez. Bocsánat Ida, hogy előzetes hozzájárulásod nélkül kiraktam még a fényképedet is 🙂

Csapó Ida , aki emögött a történet mögött rejtőzik, és aki bizonyságát adta, hogy van tartalmas és önmegvalósító élet a bizonyos x-en túl is 🙂

www.gazdagnok.hu/chi-kreativ

 

A kép forrása: The Fanatic Calligrapher

Arra kérlek,  gondolkozz el ezeken a dolgokon és ötletelj, hogyan tudod a saját életedre adaptálni.  Ha netán elégedetlen lennél…..

És amit soha ne felejts el: az elkötelezettséged, az elszántságod sohasem erőből jön létre, hanem a lélek mélységeiből.

Ha tetszett a bejegyzésem, akkor kérek egy lájkot és egy megosztást is. Hátha segíthetünk valakinek! Köszönöm!

 

 

Rám tört a világfájdalom ….

Rám tört a világfájdalom ….

imagesCIXL1A1U

 

A mai bejegyzésem általában a tréningem egy része, de most volt egy apropója, hogy ezt megírjam 🙂

Egy nagyon kedves facebookos ismerősöm, akinek a hírfolyamomba kerülő posztjai mindig jókedvre derítenek.  Szeretem humoros megjegyzéseit, ami sokszor a végeláthatatlan csipkelődő kommentek áradatát vonja maga után.  Tehát tetszik nekem.

 

Ehhez a bejegyzéshez tegnap ő adta az ihletet, miszerint csak annyit írt az üzenőfalára, hogy :

“Voltatok már úgy..egyszer csak minden ok nélkül..de tényleg minden ok nélkül..rátok jön a világfájdalom?”

Aztán szépen megbeszéltük, hogy igen volt rá példa 🙂

 

Nem vagyok egy ezoterikus megszállott, sem semmilyen fanatikus, nem hiszek már az önfejlesztő könyvek üres frázisaiban sem ….. de mindenkinek tiszteletben tartom a hitét és a véleményét.

Viszont hiszek abban, hogy van valami, ami nálunk nagyobb és hat ránk.

És hiszek abban, hogy mindenkinek önmagában kellene jobban hinni…..

 

Aki ismer, nagyon jól tudja, hogy alapjában véve egy mindenre nyitott és mindent kipróbáló emberke vagyok.  Ezt már a kilencvenes években elkezdtem…..Úgy hogy volt időm kipróbálni már mindenfélét …..

Aztán eldöntöm, hogy hiszek-e benne vagy sem,  és egyáltalán mennyire jó ez nekem.  Vagy tudom-e működtetni a saját életemben is.

Illetve az sem titok, hogy az emberi viselkedést tanulmányozom, és  erre mi lenne a legmegfelelőbb játszótér megfigyelésre, mint a facebook.

Szeretem mindennek a  tudományos oldalát is megismerni, ezért muszáj most egy kis tudományos hátteret is adnom, ha meg akarjuk érteni a ” miért tör ránk a világfájdalom” szindrómát.

Nagyon sarkítva és leegyszerűsítve a dolgokat ….. különben egy 200 oldalas könyv lehetne ….

 

Kezdjük azzal, hogy erőteljes szellemi és lelki beállítottságú individuumok vagyunk, de nem lehet figyelmen kívül hagyni az okos kis fejecskénket, agyunkat sem. 🙂  Mivel itt keletkeznek azok a  bizonyos kémiai folyamatok, amik meghatározzák az érzéseinket is.

 

Nevezetesen: egy hirtelen átsuhanó gondolat ( amit sokszor nem is érzékelünk)  arra készteti az agyat, hogy egy kémiai folyamatot indítson el, epinefrint termeljen a szervezetben, az agyban.  Ennek pedig az eredménye, hogy veszélyt érzünk és negatív érzelmek kerítenek hatalmukba.  Ugyanakkor kortizollal is elárasztja az agyat, mert ez segít átvészelni a stresszhelyzetet.  Ez a lényege annak a csapból is folyó komfortzóna kérdéskörének is. (Erről legközelebb)

Ha nem tanuljuk meg elemezni az érzéseinket, akkor időnként beleragadunk a negatív érzelmekbe és ezt szokjuk meg természetes állapotunknak. Úgy, hogy még csak észre sem vesszük…

És itt jön képbe a spirituális tanítások hada, hogy érezd jól magad, legyél boldog …. stb.agyacska

Sokan ettől a falra másznak, de azért van valóságalapja is……mindjárt rátérek…

Persze most sokan felhördülnek, (jogosan) hogy most viszik el a házamat, az autómat, beteg lettem, elvesztettem az állásomat , alig van megélhetésre pénzem és még hosszan sorolhatnám.   És teljesen jogosan…. ilyen érzésekből kiindulva nagyon nehéz boldognak lenni és örülni minden egyes lelkileg is erőt próbáló napnak…. bárki bármit is mond!

De van rá megoldás…. ezért is közelítem meg a témát a tudomány oldaláról, hisz ez mindent bebizonyít, még a kételkedőknek is…

 

Mert mit látunk?  Azt látjuk, hogy a sikeres emberek általában jókedvűek, pozitív hozzáállásúak és boldognak tűnnek.

 

A tudomány felől megközelítve: amikor arra gondolnak, hogy mit akarnak megvalósítani, mit akarnak elérni vagy min akarnak változtatni, akkor a véráramot elöntő adrenalin tudósít arról, hogy jó az irány, és ez örömöt, még több jó érzést generál. És elindul egy felfelé irányuló spirál.

Tehát nagyon leegyszerűsítve ezt az amúgy bonyolult kémiai folyamatot, így működünk, ez megy végbe bennünk, ha jól érezzük magunkat.

 

Igen ám, de van egy bökkenő, amit nagyon nehezen tudunk kezelni. A háttérben futó programunk, az a fránya gondolatunk, amit jóformán észre sem veszünk.

És ha ez egy negatív gondolat volt, akkor mi történik?

 

Agyunk egy újabb löket epinefrin dózist kap és máris másképp érezzük magunkat. Jelen esetben sokkal rosszabbul és nem is értjük az okát.

Ez lehet csak egy kis fásultság, lanyhuló érdeklődés bármi iránt, meghatározhatatlan nyugtalan érzés, vagy egyszerűen csak ránk tör a világfájdalom :-), amit nem értünk, hogy miért is történik mindez velünk, hisz semmilyen konkrét rossz dolog nem történt velünk.

Nos, így libikókáznak az érzelmeink.

 

Hogy jobban érthető legyen mindez, most a facebookról veszem a példákat.

Mit is látunk itt?

Látjuk az örökké jelenlévőket…..Látunk mindig vidám, kiegyensúlyozott és pozitív embereket, vállalkozókat erőteljes rajongótáborral. (Még ha tudjuk, hogy a lájkok nem mindig őszinték, de hát életbe lép a “Pavlov kutyája” effektus. Mindenki szeretne olyan közeghez tartozni, aki első látásra sikeresnek és boldognak tűnik). Persze  azért azzal is tisztában kell lenni, hogy nem minden arany, ami fénylik…..

 

Mi  élteti ezeket a vidám és boldognak tűnő emberkéket?  Nem ez fog elsőre eszedbe jutni…

Hát pontosan a lájkolók, a követők hada és dicsérete, akik megadják nekik a megfelelő adrenalin löketet. Mert valljuk be őszintén, hogy mindenkinek jól esik, amikor lájkolják….. elégedettség és jól eső érzés keríti hatalmába az ember lányát – fiát, hogy egy másoknak tetsző dolgot írt…. vagy osztott meg…..

És itt jön képbe az, hogy ezt mindenki másként definiálja.

Ezek mind szignifikánsan felismerhetők a facebookon posztolók körében, hogy ki miben hisz…..

 

Működik- a vonzás törvénye?

Működnek-e az ezoterikus tanok?

Működik-e a spiritualitás?

Működik-e a dianetika?

miben hiszel

 

Hát persze, hogy működik, hisz ők ebben hisznek! A lájkolók hada és a hozzászólások is ezt erősítik bennük. Ennek következtében az agyat ismét csak elárasztja az adrenalin, az endorfin és elindul a körforgás. Még több rólam szóló poszt, még több lájk, még több löket adrenalin, endorfin…. még több öröm és boldogság érzés.  Ergo : egyre több siker is!

Aztán ezt már meg lehet ideologizálni azzal, amiben hiszünk 🙂

 

De ennek a fordítottja is igaz!

Elég egy rossz beszólás, egy gyűlölködő cikk elolvasása, egy fröcsögő negatív poszt vagy cikk megosztása, amivel belső lényünk nem ért egyet, vagy éppen csak egy laza rossz érzést kelt bennünk és már el is indult a lejtmenet.

Agyunkat ismét elárasztja az epinefrin és egyre rosszabbul érezzük magunkat.  Hát szükségünk van nekünk erre?

Van kiút ebből az állapotunkból?  Hát persze!

A tudatosságunk, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni!  De ez már egy másik téma lenne….

 

Az én konklúzióm:  ezért nem olvasok negatív híreket, szenzációhajhász posztokat, mert nem akarok magammal tudatosan kiszúrni! Elég nekem a saját magam által időnként megásott gödör is 🙂

 

Azért a végére elárulom, hogy ki volt ennek a hosszú bejegyzésnek az ihletője:   Gréti ne haragudj 🙂 muszáj volt megírnom.

Erdélyi Gréti    https://www.facebook.com/pages/Biztosítást-olcsón

 

Ha tetszett amit itt irkáltam,  akkor kérek egy lájkot és egy megosztást is.  Tudod,  osztom itt az okosságokat, de nekem is, és Neked is szükségünk van időnként az endorfinra 🙂  Köszönöm!