Marketing szappanopera folytatódik

Nem, nem gurult el a gyógyszerem…..

Tudom, hogy ismét vörös posztó leszek a marketingesek többségének a szemében. De remélem a bejegyzésem alapján egy-két marketinges elgondolkodik a tevékenységéről és egy lépést hátra lépve,  a vevők oldaláról is megnézi a dolgokat.

…. de aztán innentől kezdve leválok erről a témáról, mert nem idegesítem magam azon, amire úgy sincs ráhatásom.

Valószínű, hogy mindezt most is azért teszem, azért érzek késztetést ennek megírására, mert visszavonulok és átteszem tevékenységemet az online piacra.

Hosszú évek óta érlelődik bennem ez a gondolat, ezért figyelemmel kísértem a marketingesek tevékenységét. Hogy tanuljak. Erről a fortyogásomról  ebben a bejegyzésben  már írtam.

Ennek már féléve, de a helyzet nemhogy javult volna, de egyenesen romlott. Ez nem csak az én véleményem, hanem meghallgattam a másik oldal, a potenciális vevők véleményét is.

 

Kezdenek körvonalazódni a kategóriák:

Vannak a nagyon sikeres “guruk”, igencsak magas lóról beszélve a vállalkozókhoz, némi önelégültséggel.

Példának okáért:  senki vagy, ha nem vagy piacod szakértője, ha nem jelensz meg itt és ott, ha nem veled van tele a média, ha nem nyomulsz… stb

El sem tudják képzelni, hogy ezzel a kijelentésükkel micsoda hihetetlen kárt okozhatnak, az amúgy is önbizalom hiányos vállalkozók többségének. Ezzel csak azt érik el, hogy önbizalmuk mellett, még az önértékelésük is csökken. Hogy mi lesz ennek az eredménye? Talán jobb ha most ezt nem ebben a bejegyzésben firtatom… ez is megér egy misét.

A lényeg, hogy szegény vállalkozók még azt sem fogják tudni kihozni magukból, ami egyébként bennük van.

Kis ország vagyunk. Sok az eszkimó és kevés a fóka.

A vállalkozók többségének nem volt módja multiknál dolgozni, külföldi egyetemen tanulni. Rosszabb esetben még az angolul sem boldogulnak, ahonnan a marketingesek többsége ezt a szemlélet hozza.

Egyet nagyon, de nagyon elfelejtenek. Ez Magyarország. Magyar múlttal, beállítottsággal. Nem lehet és nem is szabad az amerikai marketinget egy az egyben átvenni. Amerika hatalmas belső felvevő piaccal rendelkezik, más szemlélettel és még sorolhatnám…és még ott is hadviselés megy a vevőkért.

A szemléletváltás nálunk lassabban megy. De itt jön utánunk a feltörekvő X és Y generáció, akiknek mindez természetes lesz. No de addig? Vagyunk még egy páran nem ebből a korosztályból. És pont ennek a korosztálynak lenne igazán és égetően szüksége a marketingre, a szemlélet váltásra.

Nos, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a “guruk” nem teszik jól a dolgukat. De igen. Számos sikeres vállalkozó bizonyíthatja ezt, akik az ő köldökzsinórjukon növekedtek. Ki is ugrottak a saját szakterületükön. Jókor, jó időben. Megismerszik arról, hogy az értékesítésükben visszaköszöntek a tanítások. Egy az egyben. Másolat. Már sokszor idegesítően is.

 

Aztán jön a feltörekvő marketingtitánok hada. A “gurukkal” együtt harsányan követelik a jussukat.

Mindkét kategória erősen nyomul és kissé erőszakosan adják tudtunkra, hogy mi vagyunk a No.1.

Aztán jön a nyáj. Az utánzók.

 

pingvinek

 

Lassan úgy tűnik, hogy kevés marketingesnek van önálló, saját gondolata, ötlete, témája.

Például: valaki kitalál egy témát, és az összes marketinges rácuppan. Sorozatosan ugyanazokat írják a hírleveleikben, a blogjaikban.  Nevezetesen, hogy ne csak a levegőbe beszéljek: volt téma tartalom marketing, haldoklik az e-mail marketing, hass az érzelmekre, hogyan írj hatásos szöveget…és hosszan sorolhatnám.

Persze egyet- kettőt elolvas az ember, de mikor a huszadik ugyanazzal a témával foglalkozó hírlevéllel, blogbejegyzéssel találkozik, akkor kissé már morcos lesz. De ugyanez áll a sajtóra is. A különféle sajtóban helyet kapott marketingesek ( vagy bármilyen más területen tevékenykedők is) ugyanazt mondják. Ergo: mindenhonnan ugyanaz a téma folyik. Egy időben. Még a vízcsapból is. Ilyenkor senkinek nem jut eszébe, hogy felhígul a szakma? Bármelyik szakma?

Jelenleg előtérbe került a közös előadások, tréningek tartása.

Feláll a szőr a hátamon, amikor kapom sorba az e-mailt, naponta többet is, hogy egymást promóciózzák. Persze ez jó dolog a zsebük számára, hogy egymás feliratkozóit veszik igénybe. Persze ez is működik Amerikában…. de nem ismétlem magamat többször … kis ország vagyunk… és gondolkodjunk el ezen is. Ha nincs ez a nyomulás, kevesebben lesznek, akik a marketingesekben csalódni fognak. És nem csak bennük, hanem a meghívott előadókban is.

És ugye nem fogod kitalálni, hogy mi hangzik el ezeken az előadásokon?

De igen. Az általunk már ismert szöveg. Ehhez még társul az előadó egyéni előadásmódja. Időnként jaj.

És mindezért még a zsebünkbe is kell nyúlni rendesen, hogy megérje a szervezőknek anyagilag. Aztán ebből majd szépen elkészül a dobozos és persze fizetős anyag.  A saját zseb szindróma. Persze ez is természetes, hisz vállalkozók ők is. A bevétel egy formája. Rendben van. Csak kapjunk érte valamit. Valami többet. Valami mást.

 

És hogy csalódott a résztvevők többsége? Ezt nem is tudják. Honnan is tudhatnák? A folyosói pletykákból? Vagy ha odaállítják egy kamera elé, hogy mondjon véleményt? Ugyan már. Ki az az ember, aki kiáll és azt mondja: hát ez bizony egy nagy rakás lufi volt. Senki. Vagy ha valaki nem rejti véka alá a véleményét, azt pedig nem teszik ki a dicsőségtáblára.

 

Most jöjjenek a piacra hirtelen berobbanók. Lehet, hogy csak egy éjszakás kaland.  Vagy max. kettő.

Viszont valamit nagyon jól csináltak. Sokan felfigyeltek rájuk. Üstökösként ível a pályájuk felfelé.

Aztán elfelejtkeztek arról a dologról, hogy ha túl erőszakosak, harsányak és nyomulós a technikájuk, előbb-utóbb szegény kicsi vállalkozó kihátrál a helyzetből, mivel megint csak azt érzi, hogy ezt ő nem tudja így megtenni. Hisz joggal véli úgy, hogy ez az a  technika, amit neki is tenni kell azért, hogy sikeres legyen. De neki ez nem áll kézre. Más a habitusa.

 

Aztán jöjjenek a számomra ( és a többség számára is) megnyerő marketingesek. Ők tényleg a vevőkért vannak. Nem nyomulnak, finoman tudatják, hogy jelen vannak. Nem ön tömjéneznek, csendesebben és nem vásári rikkancsként jelzik létüket. És nem is gondolnánk, hogy mennyivel hatékonyabban és sikeresebben teszik a dolgukat.

Sok-sok évig dolgoztam értékesítőként. Megtanították nekem, hogyan kell profi módon értékesíteni. Finoman, kulturáltan, nem erőszakosan. A tanulás kölcsönös volt. Én adtam a tudásom, a vevőim pedig adták nekem azt a tudást, hogy megtanuljam minden ember más és más beállítottságú. Nem kellett hozzá semmi más, csak egy kis odafigyelés a másikra. Igaz, hogy az én értékesítésem a “felső szegmensben” a multiknál és a piaci élet meghatározó szereplőinél történt.

De ez most a téma szempontjából mellékes.

Az viszont nem, hogy nagyon sokan vannak, akik szeretnének vállalkozni. Fontolgatják, ízlelgetik a lehetőségeket.

Félnek. Nem mernek belevágni. Nincs elég tőkéjük. Amit némiképp szégyellnek bevallani is, és bizony sokszor szégyellik azt is, hogy nem tudják megfizetni az árat. Mert lehet, hogy ez nekik még nem fér bele a büdzsébe, mert kezdők. Nem egyszer olvastam  arról, hogy milyen lekezelően intézik el ezeket a kezdő vállalkozókat. Szinte megalázóan. Hogy az ne vállalkozzon, akinek még ennyi sincs…. de gondolkodjunk; valahogy el kell indulnia annak is, aki többre vágyik és handicappel indul. Ki akarnak törni, sikereket akarnak elérni, akár egy online tevékenységgel is, vagy bármi mással.

Tehetetlennek és elveszettnek érzik magukat, kinek higgyenek ebben az eget verő marketingzajban. És ha valakinek szüksége van a marketingre, akkor ők azok.

Ők a potenciális piaca a marketingeseknek. Ha ügyes a marketinges, akkor ráérez ennek a piacnak az ízére. Segíteni kell őket, de másként. Nekik nem elég, hogy csináld ezt vagy azt. Számukra nem elég, hogy nézd meg mire van kereslet, kulcsszavazz, csinálj egy landing page-t, hirdess, hadd szóljon… és keress három hét alatt x millió forintot.

Ugyan már. Ha ez működne már én is csinálnám, meg rajtam kívül a fél ország 🙂

Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy van rá példa … és értek is el sikereket. Leginkább a fiatal korosztálynál. De a többségnél nem működik. Gondolni kell azokra is, akik már idősebbek, kényszerből és szükségből vállalkoznának. Vagy akár a nyugdíj mellett vállalkozókra is….

Tudom, hogy marketingszempontból nem lehet sörétes puskával lövöldözni, de bármelyik korosztályt vesszük figyelembe, az indulásnál szükségük van valamire. És erre kivétel nélkül mindenkinek szüksége van….

Mi ez a dolog?

Rögtön…

Jól van, beismerem. Túl azon, hogy trénerként nagyon is értem az emberi viselkedést, érzem az emberek lelki beállítottságát, így valamelyest könnyebb dolgom van.

Ezért csak azt tudom javasolni a kezdő, küszködő marketingeseknek, akik nem akarnak a nyájhoz tartozni, akik mást másképpen akarnak csinálni, hogy legeslegelső szempontjuk az legyen, hogy megismerjék a leendő vásárlóik mozgatórugóját, ami nem más mint a lelki beállítottságuk.

Hogy a marketingesek is végre megtanulják, hogy a vállalkozók is egy érző, sajátos gondolkodásmóddal, beállítottsággal és érzelmekkel rendelkező emberek. Nem lehet, és nem is szabad tudatosan az érzelmekre ható manipulálással vásárlásra ösztönözni. Főleg, ha lufit kap cserébe….

Éppen ezért:

érintsd meg a lelkét, akkor melléd áll,

érintsd meg a lelkét, akkor bizalmat szavaz neked,

érintsd meg a lelkét, hűséges lesz hozzád,

érintsd meg a lelkét és vásárolni fog.

Ilyen egyszerű.

Ez  minden vállalkozóra vonatkozik!

 

Zárszóként:

Véletlenül futottam bele a Facebookon egy marketingesbe… Be On Web … nem tudom, hogy ki ő, és milyen régóta űzi ezt a kemény és konkurenciával teli tevékenységet. De egyet tudok. Megkérdezte a vevőit… igazán meg akarta ismerni őket és ez számomra igazi öröm volt….van remény a változásra 🙂 Innentől kezdve figyelemmel fogom kísérni őt is! És abban is biztos vagyok, hogy ilyen beállítottsággal nagyon sikeres lesz… és hosszútávon…